Nem kergettem álmokat, de mégis utolért
most is érzem és milyen szép!
Te vagy nekem az, szemedben csillagok égnek
csókodért sóvárgok ekképp
szád keskeny ívében merengek mámorosan
végre, érzem ajkad ízét
milyen jó, már lágyan átölel a szerelem
nézem arcod rózsás színét
kecses ujjaid orgonáznak a hátamon
közben hull ezernyi csillag
testünk lágy hullámokat vet, ahogy a tenger,
kutatjuk a titkainkat
tekintetünkben már ott ragyog a jövő, már
serceg a reggel, örvend a csönd
eggyé váltunk az ébredő pirkadat alatt
a Nap ránk mosolyog odafönt.
2 hozzászólás
Jó hangulatú, érzékien kedves vers, tetszett, ahogy vezetted, nagyon jó fényei vannak. Örömmel olvastam.
aLéb
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a gratulációt! 🙂