Mint a folyton kereső
társtalanok,
akik egymásba ölelik
életük
felgyűlt, meg nem élt
szerelmét,
úgy öleljük most egymást
és hidd el,
olyan soha nem engedlek el
ölelés ez itt,
amit
befejezni, de
felejteni sem lehet soha…
Szia!
Ezt kiemelném a versedből: "soha nem engedlek el ölelés" ez különösen tetszett, tán még sosem olvastam. Nagyon tetszett, találó kifejezés! Gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Futóinda!
Hát… viszed a lelkem rendesen. 🙂 " akik egymásba ölelik életük felgyűlt, meg nem élt szerelmét," Beletrafáltál! :)) Így megfogalmazva még sosem olvastam, csak ismerem, hogy van ilyen. Köszönöm! Most megcsillant a szememen, valami kis piszok… tán néhány csepp eső.
Ölellek!
pipacs 🙂
Hát, ilyen is van olyan is van, de nem mindég kell, vagy kötelező elfogadni azt ahogyan van.
Hát, hallod, megmosolyogtattál a "beletrafáltál" megjegyzéssel, bár egyik rokonom sem volt se vasutas, sem bakter, mégis a régi kölcsönvett szavunkkal jól eltaláltad.
Arra a szem-megcsillanásodra meg van egy orvosságom: ki kell menni az Isten templomába a természetbe és megölelni (valakivel) egyszép, egyenes derekú fát (is), és elmondani neki, hogyan is lenne rendjén másként az élet!
Ez az orvosság-féle bizony ingyen van, nem kerül sokba, csak meggondolandó a kezelés indítása. :-)) Hát ennyi.
Én is köszönöm, hogy olvastad és annak is, hogy ezt, most, itt megírhattam.
Kedves Inda!
Nagyon kifejező az alkotásod…
"úgy öleljük most egymást
és hidd el,
olyan soha nem engedlek el
ölelés ez itt,
amit
befejezni, de
felejteni sem lehet soha…Remek sorok..
Gratulálok!
Lyza
Köszönöm elismerő szavaid. Csak azt írtam le, amit érztem, ahogyan volt s van.
A mottóm még mindég: "Légy hű szóhoz, alkotáshoz", úgy, ahogyan egykor, negyven éve tán, megfogalmaztam és leírtam, azaz oda ragasztottam a magyarbetűs írógépem tetejére.
Az alkotás etikai törvényei nem változnak s nem is fognak megváltozni.
A többszöri olvasás ajándéka a felfedezés. Nekem is, ha valami tetszik, akkor abban az alkotás mondanivalóját a ráérzés után, különleges "ízekre" oldom, ill.szedem szét magamban…
12 hozzászólás
Szia!
Ezt kiemelném a versedből: "soha nem engedlek el ölelés" ez különösen tetszett, tán még sosem olvastam. Nagyon tetszett, találó kifejezés! Gratulálok!
szeretettel-panka
Szia, dpanka!
Hát, az idézeted, csak úgy jött, mert a nyugtatóan "gyönyörű" éjszakák is kettős ölelés közt ringatnak s érkeznek el az új nap köszöntéséhez…
Csak ennyi és ezt próbáltam nagyon röviden érzékeltetni.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Vonzott a cím.Befejezni lehet felejteni soha.Elérzékenyültem kicsit.
Szépen írsz.
Szeretettel:Ági
Kedves Ágnes!
Az elérzékenyüléssel vigyázz! Sokat elárultál magadról. Különben örülök, hogy tetszett ez a vers is. Köszi az olvasást.
Szeretettel, Inda
Kedves Futóinda!
Hát… viszed a lelkem rendesen. 🙂 " akik egymásba ölelik életük felgyűlt, meg nem élt szerelmét," Beletrafáltál! :)) Így megfogalmazva még sosem olvastam, csak ismerem, hogy van ilyen. Köszönöm! Most megcsillant a szememen, valami kis piszok… tán néhány csepp eső.
Ölellek!
pipacs 🙂
Kedves Pirospipacs!
Hát, ilyen is van olyan is van, de nem mindég kell, vagy kötelező elfogadni azt ahogyan van.
Hát, hallod, megmosolyogtattál a "beletrafáltál" megjegyzéssel, bár egyik rokonom sem volt se vasutas, sem bakter, mégis a régi kölcsönvett szavunkkal jól eltaláltad.
Arra a szem-megcsillanásodra meg van egy orvosságom: ki kell menni az Isten templomába a természetbe és megölelni (valakivel) egyszép, egyenes derekú fát (is), és elmondani neki, hogyan is lenne rendjén másként az élet!
Ez az orvosság-féle bizony ingyen van, nem kerül sokba, csak meggondolandó a kezelés indítása. :-)) Hát ennyi.
Én is köszönöm, hogy olvastad és annak is, hogy ezt, most, itt megírhattam.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Nagyon kifejező az alkotásod…
"úgy öleljük most egymást
és hidd el,
olyan soha nem engedlek el
ölelés ez itt,
amit
befejezni, de
felejteni sem lehet soha…Remek sorok..
Gratulálok!
Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm elismerő szavaid. Csak azt írtam le, amit érztem, ahogyan volt s van.
A mottóm még mindég: "Légy hű szóhoz, alkotáshoz", úgy, ahogyan egykor, negyven éve tán, megfogalmaztam és leírtam, azaz oda ragasztottam a magyarbetűs írógépem tetejére.
Az alkotás etikai törvényei nem változnak s nem is fognak megváltozni.
Szeretettel, Inda.
Egyszerű, nagyszerű!!:-))
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm. – s erre a hsz.-hoz, csak azt mondhatom, hogy: röviden sokat mondó.
Üdv. Inda.
Minél többször olvasom, annál jobban tetszik!
Kedves Irén!
Hát, ennek örülök, igazán!
A többszöri olvasás ajándéka a felfedezés. Nekem is, ha valami tetszik, akkor abban az alkotás mondanivalóját a ráérzés után, különleges "ízekre" oldom, ill.szedem szét magamban…
Köszönöm, hogy erre jártál és olvastál.
Tisztelettel, Inda.