Én már nem leszek az aki voltam
álmom képed foszlik kergetem sorban
ütközik a szó a szív, távolban a hitem,
nélküled a világ nélküled a minden.
Én már nem leszek az aki voltam
ki egykor szeretett lopva titokban,
menj, ne törődj azzal, hogy vagyok,
felejtsd el a csókot ott azon a padon.
Én már nem leszek az aki voltam
kérdésekre a választ rég kibogoztam,
ne hidd, hogy sírok, ne hidd, hogy fáj
csillagként ragyogtál, köddé változtál.
Én már nem leszek az aki voltam
nem kell a rabságod önző mivolta,
nem kell a szíved, csak bűnős szándék
darabokban hevert szerelmes színjáték.
12 hozzászólás
Nagyon fájó emlékek!
A legjobbakat:sailor
Nagyon fájó emlékek!
A legjobbakat:sailor
Köszönöm!
üdv.koko
Szép alkotás, ha fájó is, mégis valamilyen tartást érzek benne, és ez nagyon jó:)
szeretettel olvastalak: Zsu
Koko, a szerelmek sorsa, hogy darabokra törik, ha nem vigyázunk rá. Szomorú-szép vers.
Éreztem a hangulatát, jó volt olvasni.
ildi
Köszi Zsu és Ildikó!
üdv.koko
Nagyon jól felépített szépen egybeolvasztott versed megéri a kiérdemelt dicséretet, grt.
Köszi Miki! de jav. kell, mert tele hibával.
üdv.koko
Észre sem vettem, hát ezen a téren nem vagyok szemfüles, lényeg, h a vers amit írtál nagyszerű.
Köszi 🙂 a dicséretet!
Csak gratulálni tudok, igazán tartalmas, szép vers…
köszi 🙂 Judit!
üdv.koko