Nem merek írni neked.
Nem hagyom szavakká fajulni kezemet.
Nem merek,
Ahogy a felelni kihívott diák sem meri mondani,
Pedig tudja a szöveget.
Nem merek sírni neked,
Pedig a könnyeimet már jól ismered.
Nem tudod azt, hogy az akaratot tőlem elveszed.
Ha éjjel megnyírt birkákat számolva, éberen figyelek,
Akkor sem szenvedek annyira, mint így nélküled.
Nem merek írni neked…
5 hozzászólás
Szia
Ismerem ezt az érzést.Vajon az ember nem mer, vagy büszke, vagy nem mer, mert fél attól, hogy nem azt a választ kapja amit hallani szeretne.Nagyon szépen megírtad!
Szeretettel:Nagy Krisztina
Köszönöm szépen!
Igen, jól látod, ez a két dolog egyszerre működik az egyénben, s annyira, hogy teljesen megölik a bátorságot.
Üdv:
Petrucci
Ez is fantasztikus!
Épp az előbb éltem át hasonló érzést…
Gratulálok! Gy.
Kedves Petrucci!
Szép ez a vers. Tiszta és átlátható őszinte emberi érzésekkel.Nekem tetszett.
Ági
Köszönöm Ági!
Üdvözlettel:
Petrucci