Táncol a napsugár,virágzik a táj,
De itt benn valami mégis úgy fáj,
Magányos órák,magányos percek,
Fejemben élő régi emlékek,
Boldogság az utcán,a parkban,a téren,
Legszívesebben egy madár lennék az égen,
Elászállnék messzire a felhők szárnyán,
Elfeledve mindent e földön,csak szállni árván,
Föl a magasba,hol már nincsen semmi,
Ott lenne a legjobb egyedül repülni,
Táncol a napsugár, virgázik a táj,
S nem múlik a magány,egyre csak fáj!!!
Nem múlik a magány..
Szerző: Beya
9 hozzászólás
Kedves Beya!
Igen szépen írod le a magányos ember fájdalmát! Remélem, hamarosan vidámabb színekben látod a világot:)
Üdv: Borostyán
Kedves Beya!
Sokszor vannak nekem is ilyen gondolataim. Versedben néha úgy érzem a magányra vágysz, aztán az mégis úgy fáj. Jól látom?
Barátsággal Panka!
Hát inkább valami másféle magányra,mint a madarak magánya olyanra ahogy le is írtam,de jól látod valahol igen! Köszönöm a hozzászólást!!!!
Szépen megírtad a magányod, Beya! Remélem, ezzel sikerült valamit enyhíteni is rajta.Szeretettel Andika
Szia Beya!
Remélem én is, hogy kiírtad magadból.
Tetszik a versed.
Üdv.: András
Szia!
Nagyon szépen megfogalmaztad a magányos ember fájdalmát. Kívánom neked, hogy találd meg az enyhülést!
Szeretettel: Rozália
Jaj nagyon szép!!!kívánom neked hogy megtaláld a magány kulcsát, csak nézz bele jol szívedbe.
Szia Beya!
Nagyon szép a versed. szerintem a magány amire annyira vágysz, "ott lenne a legjobb egyedül repülni"lehet, hogy nem is ezt szeretnéd igazán. Sem égen sem földön nincs aki társad lehetne abban a" táncoló napsugárban…. Repűlnél messze, hátha enyhűlne a magányod, -de az emlékek itt a földön fogva tartanak. én ezt éreztem ki a mondandódból. Igen néha, egyedűl kell megküzdenünk a félelmeinkkel, sok sikert neked is hozzá. gratulálok:manna
Kedves Beya! Versed szép.