Csúf játékot játszik velem
a tél.
Hol rejti kincseit?
Sehol egy hópihe,
nem nyílik jégvirág,
csak eső hull a semmire,
csorog a víz mindenütt –
könnyező fák,
ázott utak.
Bennem kutat,
és tócsatükröt tart elém
a tél,
hogy lássam magam,
aki nem vagyok,
nem én –
ez nem az egész,
csak fél.
Tán
arcpirosító kéne,
ha nem csipked a fagy.
Tegnap
tavasz hazudott,
ma ködösít az ősz.
Kinek játszik
álruhában
a tél?
Jelmez mögött
halotti csend.
Csak néhány eltévedt falevél
kereng,
s keresem önmagam,
de nem találom,
már
nem olyan szép
a világom,
ahogy nemrég hittem.
Eternal Eclipse – Afterlight
12 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Én csak ezt a sok csapadékot nem szeretem ebben a télben.
“s keresem önmagam,
de nem találom,
már
nem olyan szép
a világom,
ahogy nemrég hittem.”
Azért ezt nem gondolom. Olykor szomorkásabb az ember, olykor lent érzi magát, de nem a világod szép kevésbé! A különbség Te vagy 🙂
Szeretettel: gleam
Szia gleam! 🙂
A világ mostanság elég rossz irányba halad, minden nap érik az embert újabb tapasztalatok, sajnos rosszak is. Nem csak rajtam múlik, hogy milyen kint a világ. Ha így lenne, akkor mindnenki mosolyogna.
Az időjárást pedig végképp nem tudom befolyásolni, inkább szeretnék most hóesést, mert télen járna nekünk. 🙂
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nem olyan a versed sem, ami mellett csak úgy szó nélkül el lehet menni. A kinti rossz idő előidézhet a lélekben is “borongást” … de a nap előbújik majd, meglátod.
Örömmel olvastalak most is, még így, ebben a borongós verseben is látom a tavasz hírnökét, hiszen igazán kankalinos.
Vox
Szia Vox! 🙂
Mire ideértem, leesett az első hó, legalábbis felénk. Örültem is, amúgy “kankalinosan”.
Köszönöm, hogy nem mentél el szó nélkül a borongásom mellett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Némileg eltévedtem a “dinnyeföldemen”, de most, hogy nagy-sokára visszataláltam örömmel látom, hogy alkotó kedved töretlen.
Kicsit furcsa volt nekem tőled ez a hang, ez a forma. Ez az apátia, ami szerintem nem volt rád jellemző, meglepett. De veled érzek, együtt érzek veled és gondolom még nagyon sok emberrel akit kicsit hazavág a jelen. Hiszem, hogy nem csak az időjárás tapossa a lelkedet. Sajnos a körülöttünk munkálkodó általánosság is gyötri az ember szellemét.
Most is- akárcsak régen – szívesen jártam nálad.
Szia Zoli! 🙂
Nagyon örülök, hogy visszatévedtél dinnyeszüret után. 🙂
Olykor írok tűnődő verseket. Ezt épp a furcsa tél hozta ki belőlem, mert nem lehet eligazodni rajta, de közrejátszott az is, hogy körülöttünk annyi nem várt történés van, hogy az ember csak kapkodja a fejét és nem tud mást tenni, mint úszni az árral.
A formákkal kísérletezek. Megszerettem a szabadverseket, félig kötötten jönnek, ez már valószínűleg ösztönös. Így álltak össze a fenti sorok.
Köszönöm, hogy jöttél, olvastál!
Maradj, érezd jól magad közöttünk az új Napvilágon! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Versed címe: “Nem olyan”. S e cím mily sokat mondó, mert semmi sem olyan mint volt valaha ifjúságunkban. Letűnve lassanként minden mi szépségként hintette ránk sugarát, e voltakba merült létezésben.
Ma már csupán ábrándként dereng fel képzetem előtt a gyermekkor mára kedvessé lett valósága. Persze akkor sem volt könnyű élni, de a mai korhoz képest Kánaán volt az élet.
Nem sírom vissza azokat az időket, mert minden megy a maga útján. Ha akarjuk ha nem eljött az-az idő miről a Biblia az új világ előtti “nagy nyomorúság” – ként utal egy bizonyos időszakban történésként e világ létezésében.
S ezt Te is találóan fogalmazódik meg versed gyönyörű záró szakaszában, érzékeltetve érzéseid e téren való mélységét:
“Jelmez mögött
halotti csend.
Csak néhány eltévedt falevél
kereng,
s keresem önmagam,
de nem találom,
már
nem olyan szép
a világom,
ahogy nemrég hittem.”
Gyönyörű! Köszönlek e vers érzéseiért, melyet kaptam értékül
Tőled, soraid költői valóságként!
Szeretettel gondolunk Rátok innen Kaposvárról Gabikával!
Sok erőt kívánunk a mindennapokhoz Neked! Zoli
Szia Zoli! 🙂
A világ állandóan változik, sajnos leginkább rossz irányba, ez hatással van mindannyiunkra.
Mindezek mellett talpon kell maradni. Az írás arra (is) jó, hogy kiadjuk magunkból ezeket a tapasztalatokat. Valószínűleg sokan tudnak azonosulni vele.
Örülök, hogy tetszett ez a versem. Köszönöm szépen kedves szavaidat!
Én is a legszebbeket kívánom Nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Most értem ide!
Nagyon,nagyon tetszett!
“Jelmez mögött
halotti csend.
Csak néhány eltévedt falevél
kereng,”
de lehetne az egészet idézni!
Nagy elismeréssel gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
Nem késtél el.
Köszönöm szépen, hogy jöttél!
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A régi hóborította tájra vágyunk mind, ha tél van!
Borongós hangulatod engem megérintett – magam is így érzek.
Valahogy szétcsúszott körülöttünk minden…
Tetszik, hogy mindezt szabadvers formájában tártad elénk.
Gratulálok!
Szeretettel: Éva
Kedves Éva! 🙂
Ez a tél is szinte hó nélkül múlik el, nekem hiányzott a fehér tisztaság. Egész más kedve van az embernek hóesésben. Nélküle a világ bajai is jobban felerősödnek, ez magával hoz egy melankolikus hangulatot.
Bár nem volt különösebb okom letargiára, mégis elkapott egy érzés, ezt írtam le ebben a versben. Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy megtaláltad! 🙂
Szeretettel: Kankalin