Hiába tudat, erő, lélek, ha nem szabad.
Nem is igazi ember az, ki nem szabad.
Alkotna, építene, jót tenne – nem szabad!
Láncoknak, s uruknak bús rabja ő, nem szabad.
Pihenne, hisz nem bírja már, de nem szabad,
Amint földre rogy, csattan a korbács: nem szabad.
Rémálmában a Te hangod hallja: nem szabad!
Sírna, zokogna, de Ő is tudja: nem szabad.
Tehetetlensége őrjíti meg, nem szavad.
Egy választása van: egy hegyes tőrt megragad.
Arcán derű, amint szívébe felszalad:
Először, utoljára, végre megtagad.