ha mennél s mégsem
visz a lábad el
fülemben neszel
lelked messze száll
ha tudnál itthagynál
nem-szeretem-szerelem
elhal benne életem
nem-szeretem-szerelem
By Hangaha mennél s mégsem
visz a lábad el
fülemben neszel
By Hangaha mennél s mégsem
visz a lábad el
fülemben neszel
5 hozzászólás
Hát, igen! Van az a megszokásból szerelemnek csúfolt unalom, amikor végtelen megkönnyebbülést nyújt a várva várt egyedüllét, és nagy teher a másik gondoskodása! Még szerencse, hogy el lehet menekülni a versbe! Hihi!
pont ezt érzem… nem-szeretem-szerelmet…
Ismerős 🙁 (sajna), de egyszer mindennek vége lesz, jónak is, rossznak is 🙂
Üdv! Hanga
Kedves Hanga!
Ez tetszett, illik hozzá a központozás elhagyása, ettől olyan szállós-merengős. Egyedül az utolsó sorral nem vagyok kibékülve, picit semmitmondónak érzem.
Sok jót,
panna
Szia panna!
Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel 🙂
Ez egy őskövület, talán át kellene kicsit csiszolgatni 🙂
Hasonló jókat neked is!
Üdv!
Hanga