Az én kedves magyar nótám
nem ismeri senki,
hogyha néked eldalolom,
meg fogod szeretni.
Hej, amikor bánat járja
át a fájó szívem,
elbujdosom csöndes helyre,
ahol senki sincsen.
Rázendítek, talán hallod
ha kint jársz a kertben,
a vén akác lombja alatt,
édes kicsi lelkem.
Nélküled a szívem úgy fáj,
nem szeret így senki,
ha nem leszel hites párom,
el fognak temetni…
Gyere ki a kertbe éjjel,
rózsabokor mellett
várok én rád könnyes szemmel,
úgy vallok szerelmet.
Belenézek szép szemedbe,
eldalolom néked,
nem szerettem soha senkit,
csak egyedül téged!
6 hozzászólás
Ippen egy órája lapoztam bele a Magyar népdalok és népballadák kötetbe, és mintha az előbbiek folytatása lenne. A ritmus hibátlan, a nyelvezet változatlan, a rímek a helyükön és mívesek, a forgatókönyv is a régi. Szépen le lett fújva róla az por. 🙂
grat: Grey
Kedves Grey!
Nagyon szeretem a magyar népköltészetet, Petőfinél is a népies versei fognak meg leginkább, Arany János balladáit is sikerült egykor megvennem, most nem igen tudnám megszerezni… Én is szoktam időnként ebbe a műfajba kirándulni, ez a vers is egy ilyen próbálkozás… nekem mindig nagy kaland, hiszen magyar vagyok…
Azt mondják, nincsenek véletlenek, no meg van intuíció, telepátia, stb… épp hasonló témákat olvastál, mintha egy folyamat lenne… erre mondják, hogy a sors keze van benne… no meg a hatodik érzék esetleg…
Köszönöm a gratulációt! Üdv.: alberth
Ropogós, feszes.
Tetszett
Edit
Köszönöm Edit! Örülök, hogy tetszett a ropogós, feszes és magyaros versírási stílus! 🙂
Kedves Albert!
Eme korabeli egyszerű formában nagyon szép szerelmes verset írtál. Élvezettel olvastam gyönyörű rímjeiddel megalkotott versed.
Szeretettel: Kata
Nekem az alap a népies, hangsúlyos, magyaros verselés, összecsengő rímekkel. Petőfi, Arany, Csokonai, Berzsenyi, stb… olyan a vers is, mint a történelem, a forrás az örök etalon, minden más csak kitérő epizód. Ezért is szeretek visszatérni mindig az eredethez, mert az eredetnél még a dal és a vers egyet jelentett…
Szeretettel: alberth