Nem szólok már többé semmit,
e szavakat is csak gondolom,
hogy soraimat olvasod most,
azt is, most csak álmodod.
Nem szólok már többé semmit,
csak nézem ahogy álmodol,
s érzem azt, hogy nem találsz itt
éleket a szavakon.
Nem szólok már többé semmit,
s most homlokod ráncolod,
nem érted,hogy miért mélázok
semmitmondó dolgokon.
Nem várom,hogy megérts engem,
ébredj fel, ha gondolod,
de ha nem álmodnál többé semmit,
tűnődj el e pár soron!
1 hozzászólás
Álmodban élek, vagy te élsz enyémben,
Nem tudom!
De gondolatod (vagy enyém) sokat mondó,
Ezt vallom!
Ha nem értő fülak hallják szavaid,
Nem számít!
Hogy megéled álmaid, vágyaid, önmagad…
Elámít!
Szeretettel: Falevél.