Nem törődöm én

Nem törődöm én, a világ bajával,
nem érdekel ki, miért, hogyan csinálja,
az sem baj, ha néha sírni látnak,
de nem leszek bábja, senki játékának.

Nem törődöm én, a világ bajával,
magamnak is több van, mint ami kijárna,
hidat építettem, tüzes vastól égtem,
de elátkozott híd lett, reá sosem léptem.

Nem törődöm én, a világ bajával,
tomboló viharral, gyilkos óceánnal,
hajóm a mélybe, halak menedéke,
lélekbe mart sebek, egy haldokló fekélye.

Nem törődöm én a világ bajával,
minek is törődnék, senki sem kívánja,
hisz, néma szónoknak nem érteni szavát,
bár vágtatna a jövőbe, de lelőtték a lovát.

Nem törődöm én a világ bajával,
fényt, pompát sohasem csodáltam,
üres zsebemnél, csak lelkem üresebb,
mire vágytam ez idáig, ma már nem keresem.

Nemtörődöm én a világ bajával,
közelgő téllel, fagyos világgal,
reszkető Nappal, halvány tűzsugárral,
sem a mával, sem a holnap viharával.

Nem törődöm én a világ bajával,
nem dőlök be más, csábító szavának,
hiába mondanak, kedveset, szépet nekem,
ha tüskét szúrnak belém, s veszik véremet.