Sír az eső e téblábolt nyárban, miként
szívem e fátylas hűvös, kódorgó
éjszakában.
Kódorog percünk ligetén
az ifjúság, szép szemében ott ül, mit
vonz gyermeknyi érzetén benső világa
ezernyiképpen az időben.
S annak
porába hullva minden múltja, emléknyi
csendnek halk hullásába vetülve mind,
mi szavakkal kergetőzve hívja azt, mit
képzetül von szelíden jőve fel értünk a
virradat.
Mit hagyatékul hagy gyermeknyi
érzéseiből fakadóan. S majd ha fájna
neki, mi múlt az időn, az elomló képzet
fátylain, hosszú csendnek akaratán hoz
el súlytalan sötétet.
Mikor a hajnalon
fellobog majd csillagzata ott a messze
képzeten, felgyúl a múlt árnyas ölén
minden szó és meghitt pillanat.
Örökbe
tűnve ifjúságunk a szelíd tavasz múltba
hulló, feltörekvő, lángra lobbanó szikráin.
Mert újra-újra élni akar és vágy a szív az
életén, képzetet így felülmúlni nem tud
semmi, semmi e derengő, visszatűnő
ég alatt.
/2024. május 15./
3 hozzászólás
kedves Zoltán!
Nagyon megörültem versednek!
Ismételten csodás sorok,gondolatok!
Szinte kifogyhatatlanul szép képek,hasonlatok sorakoznak
benne!
“Örökbe
tűnve ifjúságunk a szelíd tavasz múltba
hulló, feltörekvő, lángra lobbanó szikráin.”
Gyönyörü kép,az ifjuság örökös reménybe úszó,mindent
könnyünek látó korszakaiból!Mikor felgyújtja a lelket és ott
helyet talál maganak a szép,a jó,és szinte nincs,´nem létezö´,
elérhetetlen!
“Mert újra-újra élni akar és vágy a szív az
életén, képzetet így felülmúlni nem tud
semmi, semmi e derengő, visszatűnő
ég alatt.!”
Igen,újra és újra élni akar,vágyakat teljesíteni,célokat elérni,
egyáltalán élni!Semi de semmi nem erösebb az élni akarásnál!
Megrendítöen szép sorok:
“Sír az eső e téblábolt nyárban, miként
szívem e fátylas hűvös, kódorgó
éjszakában.”
Elöjönnek az emlékek,az ifjúság,minden mozzanata a multnak
“emléknyi
csendnek halk hullásába vetülve”
Meszinek tünnek,szinte fájóan szépek azok a pillanatok,
soha kiradírozni nem lehet öket.Fénylenek,mindegy mennyire temetné
öket az idö,örökre frissek maradnak!
Kedves Barátom,gartulálok csodaszép versedre és hihetetlenül örülök,hogy feltetted!
Kitartást!
A legjobbakat!
Barátsággal:sailor
Legyen szép napod!
Ügyyeljetek egymásra!
Drága Zoltán!
Minden képzeletet felülmúl az a hatalmas öröm amit éreztem mikor megláttam hogy új verssel leptél meg bennünket.
Imádtam az eddigieket is de nem titkolom,hogy az összes alkotásod közül ez a kedvencem:mélyen érintős, könnyed és súlyos egyszerre, varázslatos a hangulata és páratlanul , megismételhetetlenül szépek a versképei –
Magával ragadó csoda amely az élni akarás üzenetét hordozza.
Egy napba belefér az ember egész múltja, és egy ember élete évszázadokig tart néha.
Az idő a lélek magánügye.
Könnyesős és végtelenül megható a verskezdet:
“Sír az eső e téblábolt nyárban, miként
szívem e fátylas hűvös, kódorgó
éjszakában.”
Visszakalauzolnak az emlékek az ifjúságba ahol minden pillekönnyű,gondtalan , reményteljes, ahol nincs lehetetlen.
“a szelíd tavasz múltba
hulló, feltörekvő, lángra lobbanó szikráin” minden szépséges és jó.
Gyönyörű versképekkel érezteted ahogy ” az elomló képzet fátylain, hosszú csendnek akaratán hoz el súlytalan sötétet.”
Megőrzünk a múlt árnyas ölén minden szót és meghitt pillanatot .
A vers záróstrófája az élni akarás erejét méltatja:
“Mert újra-újra élni akar és vágy a szív az
életén, képzetet így felülmúlni nem tud
semmi, semmi e derengő, visszatűnő
ég alatt.”
Szebben, felemelőbben és dicsőitőbben nem fogalmazhattad volna meg az életösztön szerepét.Ez mindent kihoz az emberből amire képes.Őserő.Az élet szent, szép és értékes kincs.
Soha nem belenyugodni, mindig küzdeni ez az ember fő feladata.
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok , szivből köszönöm az élményt!!!Remélem jobban érzed magad és icipicit legalább.Küldök egy ölelésnyi örömöt, egy fénynyalábnyi energiát,
mérhetetlen erőt és egy hatalmas köteg kitartást.
napfény
Kedves Zoltán!
Nagy örömmel és tetszéssel olvastam a versed, különösen az utolsó versszak fogott meg:
“Mert újra-újra élni akar és vágy a szív az
életén, képzetet így felülmúlni nem tud
semmi, semmi e derengő, visszatűnő
ég alatt.”
Igen, az élet élni akar.
Szeretettel: Rita