Nem tudom, hogy mi történt velem
régen vették így el az eszem.
Te érted talán
mért gondolok reád?
Verset írok, mint egy kisdiák.
Éjjel-nappal csak rád gondolok,
hozzád jutok bármihez fogok.
Gondolsz-e rám,
vagy nem is törődsz velem?
Egyszer majd elmeséled nekem.
Bárhol járok forog a fejem,
Amíg rád nem talál a szemem,
s ha megtalál
rólad már le nem veszem.
Ha ez bűn, hát bocsásd meg nekem.
Azt sem bánom, hogyha kinevetsz
s a szemétbe dobod versemet.
Egyszer talán,
majd álmodsz rólam te is.
Szeretettel gondol rád: -eris-