sok ezer csapdával lesben áll az élet.
S mert e gonosz arcra csalfa mosoly szárad,
bőkezű áldásként ér engem a bánat.
Azt hittem, hogy az út csak egyenes lehet,
s a végtelen felé egyenesen vezet.
Nem tudtam kanyarról, emelkedő dombról,
meredek lejtőről és körforgalomról.
Nem tudtam kátyúról, s az útszéli lámpa,
azt hittem a könnyebb haladást szolgálja.
Nem tudtam: a szépség letépve elszárad,
s a jó szándék kövéből épített várat
omolni hagyja az irigység habarcsa,
nagyobb a gyűlölet féltékeny hatalma,
mint hogy az önzetlen, segítő szeretet
tartsa végre össze e fontos köveket.
Úgy tudtam, nem szabad mást sárral dobálni,
elvetélt eszméket bőszen kiabálni.
A sárból leginkább – szalmával keverve –
építsünk házakat, és a nincstelenbe
adakozó vággyal rakjunk sok-sok fészket,
erős lélek-odút, hisz bőven van készlet.
Nem tudtam: az érzést legyőzi a tudat,
botlik a szándék, ha gáncsol az akarat.
Mert sokkal könnyebb okoskodónak lenni,
mint vérző szíveket kötszerrel befedni.
Úgy tudtam, azt hittem az igaz szeretet
szivárványt képezhet majd jó és rossz felett.
Nem tudtam, hogy mások ezt a fényjátékot
úgy tüntetik fel, mint hűtlen délibábot.
Nem tudtam, hogy jobb az, ha köpenyt viselünk,
s eltakarjuk fájón, ha könnyezik szemünk.
Nem tudtam, de biztos meg fogom tanulni,
s én is üres szívvel fogok majd meghalni.
10 hozzászólás
Millali!!!!!!!!
Aki ilyen verset tud írni, az már eleve nem halhat meg üres szívvel!!!!!!!!!!!!!!
Azt hiszem kevés embernek akad olyan nagy szíve, mint neked és hiába dacolsz, tiltakozol, úgy sem tudod kiirtani magadból azt ami vagy , aminek születtél…
Nagy szeretettel olvastam írásod!!!
Ölellek: Tünde 🙂
(Csak 1db. 5-öst lehet adni!) 🙂
Kedves Tünde!
Köszönöm a szép szavakat, egészen meghatódtam tőle. Örülök, hogy ennyire tetszik a versem, és bízom abban, hogy nem vagy elfogult.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Magam sem tudom, hogy mit írjak a versedhez, elvarázsolsz, lenyűgözöl, nagyon-nagyon jók a verseid Millali. Olyan kiforrottak. És ez sem kivétel.
Sok mindent nem tudunk, amikor elindulunk az úton, útközben jövünk rá, hogy mennyire kacskaringós, dimbes-dombos, teli van bozóttal, tüskével, bogánccsal, csalódunk, de megyünk tovább és keressük az igaz utat, az igazságot. Ez jutott eszembe, no meg Madách sorai, amikor Az ember tragédiájában azt taglalja, hogy mi is a CÉL voltaképpen:
"A CÉL megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
s az ember célja e küzdés maga."
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Én meg nem tudom, hogy mit is válaszoljak a hozzászólásodra. Olyan szép véleményeket kapok tőled, hogy rendesen zavarban vagyok. Bár, mutattam külső kritikusoknak, és mind méltatták az utolsó tíz-tizenöt versemet, de arra nem számítottam, hogy ezen a portálon is ennyien felfigyelnek rá. Mindenesetre nagyon köszönöm a véleményedet, igazán jólesnek a szavaid.
Szeretettel:
Millali
Üres szív nincs, csak fájdalommal telt van, csalódott és még ki tudja milyen. 🙂 Mégis értem, mert arra gondolsz, hogy hányan élnek "szívtelenül". Kicsit reménykedem, hogy nem önmagadról írtad, hanem csak úgy, valairől. 🙂
Szeretem a verseidet, mindig olyan pluszt kapok tőlük, amiért érdemes olvasni.
Csak így tovább! 🙂
pipacs 🙂
Köszönöm pipacs, hogy nálam jártál. Örülök a véleményednek, felér egy őszinte vállveregetéssel.
Nem magamról írtam a verset, hanem a költőről, aki a versíráskor bennem lakik.
Köszönöm a biztatást.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Bizony, sok mindent nem tudunk, aztán, ha akarjuk, ha nem, megtapasztaljuk, ilyen az élet, jut ebből is abból is. De már tudjuk a tapasztalat még ha olykor rossz is, szül ilyen verseket. Tetszett és elgondolkodtató.
szeretettel-panka
Kedves panka!
Örülök a véleményednek, már megint egyfelé jár az agyunk. Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel:
Millali
Olyan készleted van az érzelmeid, mondanivalóid kifejezésére, hogy csak csodálni tudom.
Szívesen olvasom verseidet.
Szeretettel: oroszlán
Kedves oroszlán!
Nagyon jólesik a véleményed. Igazán örömmel tölt el, hogy olvasgatod a verseimet.
Szeretettel:
Millali