Nem vagyok én olyan öreg,
mint a szél formálta kövek,
cseppkőbarlang oszloplába,
bogár borostyánba zárva.
Az én múltam nem oly halvány,
mint legendák, ősök ajkán,
mint a kavics, mit víz mosott,
olyan öreg én nem vagyok.
Mégis egyre messzebb érzem,
távolodni születésem,
semmi nem olyan, mint akkor,
s gyorsan közeleg az aggkor.
Tudom, majdan ha meghalok,
egy levetett testet hagyok,
s időtlenül ifjú lelkem,
nem marad itt tovább helyben.
Nem vagyok én olyan öreg,
mint a múltam, ami követ,
van jövőm és van jelenem,
találkoztok ti még velem!
2 hozzászólás
Kedves alberth!
Tetszik a vers hangulata, és különösen tetszenek a rímek. Jó volt ez a "fiatalos" kis olvasmány így a reggeli órákban.
Üdv: Laca 🙂
Köszönöm Laca!
Tavaly úgy döntöttem, hogy nem megyek még nyugdíjba, s láss csodát… azóta csak fiatalodtam. Nem érezheti az ember magát öregnek, mert akkor az is lesz. Így viszont csak az idő telik fölöttünk, de csak fölöttünk… 🙂
Köszönöm az értékelést és örülök, hogy tetszik a vers neked!
Üdv.: alberth