Nem várok én már senkitől se vigaszra,
megbántam sóhajok mind szögre akasztva
lógnak, sorakoznak a felejtés fáján,
megfagyott a kín is, ott a szívem táján.
Nem várok én már
By A.AdriennBy A.AdriennBy A.AdriennBy A.AdriennNem várok én már senkitől se vigaszra,
megbántam sóhajok mind szögre akasztva
lógnak, sorakoznak a felejtés fáján,
megfagyott a kín is, ott a szívem táján.
8 hozzászólás
Nagyon lemondó, szomorú vers. Szépen megírtad, gratulálok: Colhicum
Szép bizony!
Üdv: András
Kedves Colhicum!
Köszönöm.
Üdvözlettel:
A.Adrienn
Köszönöm András.
Üdv:
A.Adrienn
Igazán jó hasonlat "felejtés fája".A címből más tartalomra következtettem, de pont ez volt benne a meglepő, tetszik nagyon.Kár, hogy ilyen rövid szivesen olvastam volna tovább is.Igaz általában a jó vers is hasonló a jó vicchez, rövid és tömör.
Szeretettel:Erika.
Kedves Mindhalálig!
Nagyon tetszik a hozzászólásod. Remek humorérzéked van. Mindjárt megnézem azt is, hogy hogyan írsz.)
Köszönöm.
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Azért remélem az életben nem vagy ilyen pesszimista, mint ez a vers, de belátom, hogy vannak pillanatok, amikor az ember így érez.
Nagyon szép négysoros vers, meghatja az olvasót.
Egyszer minden jobbra fordul.
Üdv.:Tamás
Kedves jerrynostro!
Köszönöm a hozzászólásod. )
Üdv.
A.Adrienn