Néma hárfa csendben remeg, zengene hanggal
feszülnek ideg-húrok játszani haraggal
kelve-pengve, ordítani gőggel nem szeretve
szakadni bele a szélbe, szülni szív-örvénybe
jajongó dalokat. Szférák, és múzsák, fülükbe
vájják a felsírt sóhajokat. Parnasszusi fáklyák!
Tűz-riadalom, égi lakodalom, fény-fátyol tánc!
Engedd ki hangod, te büszke cédrus száraz fája!
Hozz nyugodalmat, szép reményt az új világnak!
Szelídülj galambbá, szólj szerelmet, ringass
friss fejekre olajágat, szűzies babért!
Dalod legyen fohász, csendes sirám a holnapért.
Néma hárfa
By barnaby
6 hozzászólás
Micsoda képek, magukkal vittek.
Köszi Andrea. üdv. 🙂
Kedves Barna!
Elmélkedésed tartalma mély gondolatokban alkotva, nagyon tetszik nekem, hogy tiszta magyarsággal megírt mondatokban, megfelelő helyeken kitett írásjelekkel írod. Sokan nem merik ezt verseknél művelni, ami szerintem nem emeli, hanem csorbítja a versek értékét.
Nekem a versed és ez a szokás nagyon tetszik.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata, hogy olvastad ezt a versem is,és itthagytad megtisztelő véleményedet a versről. Örülöknagyon a gondolataidnak. Szeretettel üdvözöllek:B:)
Tetszett kedves Barna!
"Szelídülj galambbá, szólj szerelmet, ringass
friss fejekre olajágat, szűzies babért!
Dalod legyen fohász, csendes sirám a holnapért."
Szeretettel gratulálok: ica
Köszönöm szépen Ica, azolvasást, és a gratulációt is. Szeretettel láttalak most is. Üdvözöllek:B 🙂