Félelem árad a gőgje nyomában,
nincs hova futni előle tova,
féktelenül kaszabolva, pofátlan
ömlik eléd agyafúrt vigyora.
Nincs se szabály, se paragrafus immár,
nem köti semmi kezét, letarol,
vetkezi régen adott szava gátját,
megszegi mind, mit előbb szavatolt.
Terve csak egy van, a trón, ami vágya,
játszani fontos okost, amidőn
hajtja a bölcseket is rabigába,
nem marad egy se szabad levegőn.
És ez a csürhe ma kullog utána,
nincs, aki szólna; elég uram, állj!
Omlik a földre előtte a gyáva,
s terjed a kényben a néma ragály.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
Nagyon ütös vers!
“vetkezi régen adott szava gátját,
megszegi mind, mit előbb szavatolt”
Ez annyira,de annyira jellemzö a mai
dolgokra!
Lehetne idézni az egészet!
Nagyon eltalált írás!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Örülök a véleményednek, kedves sailor.
Nagyon jó és nagyon ritmusos. Különösen igaz a mai korra, ahol a hatalmat bitorolják! És bizony ragály ez, a legfertőzőbb fajtából! Elismerésem! santiago
Gyönyörű daktilusokkal előadott analógia a mai helyzethez. Bravúros, igazán remek alkotás.
Szívből gratulálok, egyetértve a versed tartalmával is.
Üdvözlettel
deb