Néma szimfónia

Csapdába estem, kísért a pillantásod,
ez maradt nekem, börtön ajtóm bezárult.
Körülvesz a levegő, mégis fuldoklom,
kiszabadulni a láncokból, csak is magam tudok.
Hiányod megsebez,
néma szimfónia szól a fejemben.
Túl hangos a csend,
néma szimfónia a lelkemben.
Már nem találok rád,
pedig vonzol, mint egy mágnes,
minden dal egy támasz,
de így is reszket a lelkem.
Nem hallja, nem látja,
szétszakít szívemnek hangja,
csendben rejlő vágyak bennem ordítanak.
Idegenből idegenné váltam.