1. Talán eljön, talán látom,
Talán egyszer megismerem
Nagy magányom tengerében
Elképzelni nem is merem.
2. Talán nincs is. Mire vágyom?
Mért nem vagyok elégedett?
Mire jó az őrült álom?
Mért hívom a Reményeket?
3. Körülöttem kuszán szárnyal
Vadul csapong ide- oda
Létezik? vagy képzeletem
Őrült álom- állapota?
4. Nem ismernek. Nem ismernek.
Mindenki közt idegen vagy.
Óriás, lényeg gondolatod
Mindet! mindet hidegen hagy.
5. Egyedül, egyedül vagyok.
Átölel a szent Csend, Magány.
Úgy karolok beléje, mint
Hősszerelmes, rajongó lány
6. Csimpaszkodok, csókolom Őt
Felnézek a szemeibe
Ölel gyöngéden a Magány
Igaz társam látom benne.
7. Látom, látom ott a társam,
Igenis, átlátok fátylon,
Ködön, könnyen, képzelgésen…
Ott van! mire oly rég vágyom.
8. S eljő, eljő és betölti
A nagy- nagy- nagy érzelmi űrt
Kielégít, beteljesít
Elkerget vad fájdalmat, zűrt
9. Megédesít, boldoggá tesz
Ősi mámor ízét érzem
Utópiám forrón ömlik
Boldogságtól vérzem! vérzem!
10. Körülölel mámor, öröm,
Óriás Végre, Végre- érzet!
Ne múlj soha! Rá kell jönnöm:
Illúzió. Álom. Képzet.