Nem-volt gondjaitoktól terhes az édesanyátok.
Megszüli gyermekeit.
Rajtad is ott ül az átok.
Vedd észre, kurafi! Ugyanúgy építed a gátat:
megmetszed ereid,
ríkatod édesanyádat.
De el se hiszed majd jó nevelésből,
mit meg nem tesz a lányod,
Átokozod azt a napot,
Emberek, átkozzátok!
S sírjaitokra, ha egyszer mások kölykei ülnek,
Nem lehetetlen az,
hogy majd ott közösülnek.
Harmadnapra, ha felkel álmából az isteni gyermek,
elhiszitek nekem azt?
Ő igazából szenved.
2 hozzászólás
Tökjó.
Csak így.
A téma, a megfogalmazás és a lezárás is.
Egy dolog ami nekem nem tetszett: hoyg ugrálsz a névmások között, szerintem az egy picit zavarossá teszi.
üdv
Gratulálok!
Egy újabb szép és kemény vers.
Igazi tükör a mai fiatalok elé,
kár, hogy nem néznek belé.
Ez, így szép és kerek
szülessenek hasonló sikerek.