Csordultig telt szíveinkben
ős reménynek hangja dobban.
Ezer éves szép hazánkban
hogyan élhetnénk mi jobban?
Kárpátoknak igazgyöngye,
Magyarország a mi földünk.
Teremje meg új kenyerünk,
s legyen borunk, mit kitöltünk!
Államiságunk ünnepén
a Szent jobbot körbe hordják.
Az időknek végeztéig
a mi hazánk, Magyarország!
Ott ahol zúg Duna, Tisza,
az új kenyér bőven terem.
Áldott földjén arany mezők,
nektár csöppen szőlőhegyen.
István király mindörökre
Máriára bízta földünk.
Patrónusunk Nagyasszonyunk,
nem veszi el senki tőlünk!
Gyermekáldás legyen számos!
Boldog párok, otthon, fedél…
Mi mást adhat magyar állam?
Azt hogy te itt otthon legyél!
Munka legyen, boldogulás,
család, Isten ege alatt.
Szent koronánk védelmezz meg,
s magyar hazánk erős marad!
4 hozzászólás
Kedves Albert!
Csodálatosan szép e hazafias versed. (Nem mintha a többi is ne lenne olyan!) Ebben minden benne van, ami kell nekünk, mi hiányzik, amit szeretnénk, s jelenleg csak az óhaj fogalomkörébe tartozik.
Nagyon jó volt olvasni, igazán föllelkesített! Bár mindenki úgy érezne!
Egyvalami hiányzik a végéről, az, hogy: Amen! Mert egyben imádság is a versed.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szia Alberth! 🙂
Ez itt mind legyen úgy, ahogy megálmodtad! Kapaszkodni kell felfelé, akár foggal-körömmel is. Tetszik a hév, ami versedből árad, az őszinte, igaz hazaszeretet.
Szeretettel: Kankalin
A hazaszeretetért és kifejezéséért járnak a pontok. 🙂
Kedves Albert!
Akár a modern kor himnusza is lehetne ez a roppant tetszetős, nagyon magas színvonalon megírt alkotásod.
Nem is tudnék mást hozzátenni, mint a többiek, legyen minden úgy, ahogy ezt művedben kifejtetted!
Az öt csillagot tőlem is megkapod, bár e vers értékét és jelentőségét természetesen nem lehet pontokban kifejezni.
Üdv.:Tamás