Nevess, csak nevess mindig még ha fáj is
könnyeid ne lássa ember fia soha.
Csillogjon a szemed, higgyék az örömtől
nem attól hogy életed mostoha.
Ha tudják küzdesz, szemedben angyali arcot öltenek
mikor háttal állsz, rólad mondákat költenek.
Kifacsarják, velőzik minden kínodat
nevess hát! – szád panasz szavát ki – ne ejtse.
Könnyeidet az éj leple, a párnád rejtse.
4 hozzászólás
Valóban van úgy, hogy az ember akkor is nevet, mikor nagyon fáj valami. Sírás, nevetés az emberben lévő feszütségek kifejeződései. Ha az ember örömében sír, bánatában nevethet is, amikor látják.
Bizony Dóri ez így van!Néha jó szinésznek kell lenni a saját védelmünk érdekében!
Köszönöm, hogy olvastál, nagyon jól esett!
Szeretettel:Kriszti
Drága Kriszti!
Nem is tudod mennyire közel állnak szívemhez és lelkemhez a verseid… némely sorod mintha én éltem volna meg. Nevetni olykor nem nehéz, mégis megtesszük… soraidról egy másik vers jutott eszembe, talán ismered is:
“Nem az a hős ki csatát nyer…
Nem az, ki szív nélkül élni tud,
Hanem az, kinek szíve sajog,
Mégis vidám, mégis mosolyog.
Szeretettel: A.
Kedves, drága Angelface!
Tudod, ezt írtam én is valamelyik versedhez.Hiszem, hogy van minden embernek , még ha kilóméterek is válasszák el őket, lelki társa.Minden versed, olyan, mint ha az én gondolatom lenne.Gyönyörűen szívbemarkoló, és őszinteség van minden sorodban.Nagyon szeretem a verseid, és egy nagyon jó barátnak érzem a mögötte megbújó alkotót, mégha sokan, ezt meg is mosolyogják, hisz ismeretlen ismerősként, váltjuk a hozzászólásokat.
Még is!Nagyon közel állnak hozzám a verseid!Érdekes az ahogy a ritmusok, a mondani valók, és a leírt szavaink, mintha párhuzamossan születtek volna.Más szavakkal, de értelmében, és mondanivalójában, sok a közös!Még kevés versem van fenn, de döbbenetes, ahogy szinte közös tollal írjuk érzéseinket!
Köszönöm neked a barátságod, és a felém nyújtott kezeid!
Nagyon nagy szeretettel:Kriszti