Nézd az égen a csillagot!
És a holdat! Hogy ragyog!
Kerek arca rád nevet,
Pillatása kacsint neked.
Felhők gyülekeznek sorban
Nézd hogy rohannak gyorsan!
Eltakarják fényes arcát
Nem tud többé nevetni rád…
Néha néha előbukkan
Mosolyát küldi gyorsan.
Ezüstös fényével átölel
S az ajkadon megpihen.
Csókot lop és hozza nekem
Megkeres és átölel
Érzem csókod most ajkamon.
Nézd kedves! A hold ragyog!
8 hozzászólás
"ha ölellek és csókollak:
téged nézlek,nem a holdat!"
🙂 De mikor a holdfény közvetít,mert távol vagy tőle, akkor sóvárogva, és irigykedve a holdat nézed, mert ő megérinthette kedvesed ajkát:)
És a lopott csókot élhozta neked:)
Köszönöm 🙂
kedves vagy:)
Ó! Ez egy nagyon kedves, szerelmes kis vers volt, szinte szaladtak a sorok!:)
Jó volt olvasni!:)
Köszönöm szépen:)
Az eredeti jobb volt , csak azt nem írtam rögtön papíra, és elvesztek a gondolatok, csak a vezérfonal maradt meg:)
Üdv.
Anikó:)
Hát igen,
néha így van ezzel az ember,
Szinte érzi,
s hogy valóban megtörtént-e nem is érti…
Nagyon kedves versike, gratulálok!:)
Köszönöm szépen:)
Kedves Kedves!
Ez egy kedves vers,nekem mindenképpen.
Szeretettel: edit 🙂