nézd a rozsdát a diólevélen
hogy megszáradt a Nyár megint
nézd a reggeli fű fehér szakállát
fenn a fákon már az Ősz sunyít
hová lettek a láng-tüzű vörösek
ellobbantak a Nyár alkonyában
hová lettek a klorofill zöldek
megsárgultak az Ősz hideg markában
és a lány-tekintet kékek
meg a kényeskedő-sznob lilák
és a dúslevű-narancs színek
meg az őzszem-meleg barnák
valahol itt kell még lenniük
talán a nyirkos párafüggöny mögött
valahol mintha sírásukat hallanám
de mégsem… csak az Ősz köszönt
6 hozzászólás
Érdekes hangulatú, szép verset írtál az őszről.
Gyula
Szép napokat kívánok!
Szervusz Gyula!
Ez valójában az Ősz hangulata, csak kicsit mindig megmártózik a lelkünkben és így egyénivé válik…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu
Szép a versed, akár az ősz maga, sok-sok színével. S milyen jó tudni, hogy őszre jön a tél, aztán az újjászületés, a tavasz.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Colhicum!
Ilyenkor lassan eltűnnek a színek, majd mintha mindegyik erőt gyűjtene, egymáshoz lapulnak, hiszen a fehérben minden szín benne van, majd tavasszal ismét szétválnak és külön-külön ragyognak…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu
Nagyon szép, nagyon jó! (üdv.: Á.E.)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Árvai Emil!
…mert ilyen a Nyár vége, az Ősz eleje… 🙂
Szeretettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu