Repkedsz, mint kalitkába zárt madár.
Álmodtál; de elmúlt már.
Sötét lett számodra a világ,
Ebben az összetört Rengetegben,
Összetört álmodra borultál.
Hószín szárnyad elvesztetted,
Csak emlék már a szárnyalás.
Dermedt gondolat-börtönödben,
Gyilkolni vágynád életed.
Úgy érzed ez a világ már nem a tied.
De nézd: Angyal száll a fák felett!
Bocsásd meg magadnak vétkedet,
Ahogy én bocsátom meg neked.
Ha Sötétet látsz, meglehet;
Árnyék az csupán,
talán a fenn szálló angyal árnyéka,
Nem más; mint a tied.
7 hozzászólás
Szép a versed.
Szeretettel:Selanne
Kedves Teriel!
Választékos a szóhasználata van a versnek, a 3. versszak első fele nagyon tetszik.
Grtatulálok!
Üdv: Metal Koala
Tetszik, mert az életigenlést érzem minden sorából.
Örömmel jártam Nálad.
Köszönöm mindenkinek.
Öröm ha másoknak is tetszik.
Sok versem van még fiókban, de általában kritikus vagyok magammal (minden téren) és sokat nem ítéltek nyilvánosság általi életre.:-)
Szia !
Nagyon tetszik az ellentet par a borus ebredes es a feny az alagut vegen.
Gratulalok!
Udv:messi
Kedves Teriel!
Igazán jó barát lehetsz.Olvastam a barátodnak írtad 10 éve.Szép vigasz vers.
Gratulálok!
Üdv:Ági
Időnként jól jön az embernek egy kis "mese". 🙂
Üdv:Gy.