Nézd azokat a bús fellegeket,
szörnyű fájdalomtól könnyet hullajt.
Piros nedv csorog a hős szívekből,
nézd, még a Föld is komoran sóhajt!
Nézd azokat a vén templomokat,
ahol a nép egyként fohászkodik:
hozd el nekünk a jót, dicső békét,
de siess, lassan már alkonyodik!
Nézd ezt a bolygót, vívódik, szenved,
egyre lassul némán szívverése.
Már tudjuk azt, hogy változtatni kell,
csillanjon a szebb jövő reménye
3 hozzászólás
Kedves Zsuzsanna,
a próféta szóljon versedből!
Barátsággal, Imre
Kedves Suzanne!
Nagyon elktalált sorok:
“Nézd ezt a bolygót, vívódik, szenved,
egyre lassul némán szívverése”
Nem tudni meddig´birja´!
Tölünk függ,talán még mindent jóvátehetünk,
csak nagyon kevesen veszik komolyan és
ugyanazt a hibákat halmozzuk!
Igen:” Már tudjuk azt, hogy változtatni kell”
De a tudás nem elég,cselekedni kellene!
Gratulálok nagyon aktuális írásodra!
Legyen szép estéd!
Üdv:sailor
“csillanjon a szebb jövő reménye”
Így legyen! Bár, ahogy mondani szokás a remény hal meg utoljára.
Szeretettel: Rita