Mit számít hol élek,
Ki vagyok?
Utolér a végzet,
Mégis meghalok.
Érzéketlen vagyok,
Sánta, félénk vak alak,
Árnyékom nem köszön,
Megijednek a falak.
Hol álljak mondjad én?
A világból kizárt vagyok,
Magtalan, gyér tarack,
Ki örökké csak nyafog.
Ki kérlel csak, szánakozik.
Én vagyok a világ árvája,
Magamnak való valóság,
Ki vígságát sem találja.
Lenéznek, megsimogatnak:
Jó vagy Te magadnak.
Gyerekek néznek össze
S ijedve széjjelszaladnak.
Ki számíthat rád?
Kinek játszol nagyot?
Nem számít, mit írtál
Összetörik akaratod.
Nem vár senki, senki
Nem vár lágy meleg öled,
Kiszáradok, itass meg,
Szomjan halok tőled.
Letepernek az értelmetlen
Percek, a kín,
Vagyok, aki vagyok
Nézem a szárszói sínt.
3 hozzászólás
A szárszói sín. Komor jelkép. Pedig Ő játszott, még amikor komoly volt akkor is. Az én, te ő -re vigyázni kell. Egyértelműnek kell lennie, hogy, hogy magamról egyes szám első személyben beszélek-e, vagy harmadikban, és azt is, hogy ki a másik ő, akihez beszélek.
Szia: én
Kemény vers, kedves Szergely, de van benne tartás, nekem ez is kicsendül belőle, na meg dallama, kelleme jó, a képeid eredetiek…:-)
Barátsággal:
Zsolt
De ez csak hangulat, ugye, nem gondolod komolyan…?
Kedves Zsolt!
Nem tudom mit gondolok komolyan, de ez nem számít. És persze, persze, minden csak hangulat… Talán…
Gergő