Ha néha felnézel az égre,
és látsz egy fényesebb csillagot,
gondolj rám és a szép időkre,
mikor, még szemed rám ragyogott.
Becsapott minden hulló csillag,
oda vele az összes álom,
elkopott már a mézes madzag,
és az utam-egymagam járom.
Lehetett volna tündérmese,
de most már csupán egy rémálom,
a sors adta és el is vette,
talán majd egyszer meg is bánom.
2 hozzászólás
Kedves szaty!
Nagyon tetszik a versed, mert a szívemig hatol. Én is sokszor úgy érzem, hogy az álmok nem vállnak valóra, sőt rémálommá válnak. Az egyik élet célom az lenne, hogy e szerint a mondás szerint tudjak élni: "Éld az álmod, és ne csak álmodd az életed". De sajnos inkább csak álmodni tudom az életet. Álmaim nem vállnak valóra.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Kedves Emil!
Sajnos az álmainkkal sokan így agyunk, mondják az álmokért küzdeni kell, de sokszor nem csak rajtunk múlik!
Üdv: szaty