Vergangenheit
Hesperus, der blasse Funken,
Blinkt und winkt uns traurig zu.
Wieder ist ein Tag gesunken
In die stille Todesruh;
Leichte Abendwölkchen schweben
Hin im sanften Mondenglanz,
Und aus bleichen Rosen weben
Sie dem toten Tag den Kranz.
Friedhof der entschlafnen Tage,
Schweigende Vergangenheit!
Du begräbst des Herzens Klage,
Ach, und seine Seligkeit!
Nikolaus Lenau
Geboren 1802
Gestorben 1850
B)
Elmúlt idő…
Estcsillag sápadt sugára,
Ránk néz, s szomorúan int.
Ismét eljött nap nyugvása,
Mély csend honol odakint.
Esti felhők tündökölnek,
Hold sugároz, nincs ború,
S ők halvány rózsákból szőnek
Nyugvó Napnak koszorút.
Gyászos bugyra múlt napoknak,
Hallgatag mulandóság!
Sírkertje szív fájdalomnak,
S annak is, mi boldogság!
Szalki Bernáth Attila
A)
Múlt
Hesperus sápadt szikrája
Villog, és nagyon integet.
Egy másik napon csökkent
A csendesség némasága;
Úszó könnyű esti felhők
Intnek a lágy holdfényben,
És a rózsaszál meg nő
Koszorúnak temetőbe.
Temeted a múlt napokat
Mulandóság, te csendes!
Eltemeted boldogokat
Is, légyen bármily rendes!