Szívod a cigit, és kifújod a füstöt.
Nem kéne dohányozni,
Marja a tüdődet és károsítja a szívedet.
Mondjuk, most már mindegy, nem igaz?
Mondtad, hogy egyszer, aztán soha többet.
S nézd, hova jutottál vele!
Egy újabb szenvedély lett, amit minden nap látsz.
Azt kívánod, bár ne látnád,
És mégis mindennél jobban akarod,
Csak egy baj van vele…
Nem vezet sehova, és belülről rombol le.
Egyszerűen nem foglalkozol vele.
Miért is foglalkoznál?
Hisz kívánod és szeretnéd,
Csak hát… a következmények
Nem túl fényesek.
Sokan mondják, szokj le róla,
Ne foglalkozz vele,
Ne nézz rá.
De hát ott vannak az elvonási tünetek,
Mikor látod, de nem teheted,
És jön az a szapora szívverés,
Meg hogy nem kapsz levegőt.
Látod már…?
Hogy mit is tett veled?!
És te még mindig akarod,
Mekkora idióta vagy!…
Leszokom majd… mondogatod magadnak.
Biztosan, majd ha nem lesz előttem…
Dédelgeted itt a gyógyulást sebek és hegek nélkül,
Hogy abbamarad az a szapora szívverés,
És a levegővétel is könnyebb lesz…
Legalábbis a remény, hogy idővel könnyebb lesz…
Aztán ráeszmélsz, hogy késő…
Túl közel kerültél.
Nem láttad állandóan,
Mégsem szoktál le.
Küzdesz nap mint nap,
Mint egy ritmikus ismétlés,
És valami ott bent, úgy érzed, sohasem
Gyógyulhat be a fekete füst után.
De miért nem?… Kérdezed utoljára zokogva,
És a szemedből válaszként egy hatalmas könnycsepp legördülve észhez térített:
Mert a cigaretta öl, károsít, tönkretesz
Pont úgy, mint egy viszonzatlan szerelem…
Nikotinfüggő
By Drssy Lili
2 hozzászólás
“Látod már??
Hogy mit is tett veled?!
És te még mindig akarod,
Mekkora idióta vagy!?”
Nem tudom, hogy ez mennyire hatásos. Ötször, tízszer, százszor is azt mondanám, hogy meglátod sikerülni fog, hiszem, hogy képes leszel rá. Esetleg segítséget is igénybe lehetne venni, hiszen a szenvedély az betegség. Minden szenvedélybeteg jobban gyógyul, ha hisznek a gyógyulásában, ha érzi, hogy szeretik és fontos a családja számára. Ha meg nem tud leszokni, akkor nem tud. Meghal az is, aki soha nem dohányzott, az is, aki dekára méri ki, hogy mikor mit és mennyit ehet. Igen, a továbbélésre ez utóbbinak nagyobb esélye van, de azt se tudjuk, hogy milyen élet vár rá.
A legjobb, ha valaki rá se szokik, így van ez az itallal és a droggal is.
Azért megértem azt is, hogy “érted haragszom, nem ellenedre”. Nehéz okosnak lenni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Lili!
Igen érdekes ez a vers. Bár nem igazán tudom, hogy a viszonzatlan szerelem meg a dohányzás hogyan függ össze. Én dohányzom, Nem tudom, hogy egy dohányzó ember mennyivel rosszabb , mint mondjuk egy alkoholista aki vergődik és terrorizálja a családját a hülyeségeivel vagy esetleg megveri. Mondjuk, ha ne adj Isten. Meghal egy ismerősünk aki erős dohányos volt. Nem megyünk ki a temetőbe és nem őrjöngünk. ” Dohányoztál megérdemelted” Amikor a tüdőosztályon dolgoztam, mint ápoló ismertem olyan rákos embert. Aki életében nem dohányzott. Nekem ennyi jutott eszembe a versről.
A roppant egészségesen élők sem élnek 120 évig. Ez most hirtelen eszembe jutott a versedről.
Krómer Ágnes