E szívből sohasem múló nimfák,
éneketek messze száll, vissza hív,
szél dúdolja és folyók hozzák
lelkembe ömlik, vágy-teli kín.
Hangok és szemek csillagképén
fülledt éjek párája lebeg,
nyitott szemmel álmodva békén,
szerelmet tükröznek derűs vizek.
Nyárvégi éjeken táncot jártok,
csalóka csillagok éneke ring
messze horizonton egyre vártok,
s nem ölelkeznek már csak álmaink.
14 hozzászólás
Kedves András!
A számomra ez egy olyan klsszikussan szép vers, mint a cime is már elöre éreztetni akarja velünk. Egyszer egy ilyne szép verset írni, erröl nekem csak álmodni lehet.
üdv Toni
Ugyan, kedves Toni, ne légy kincsinyhitű!
Nekem (és nem csak nekem) tetszik ahogy írsz!
Mindazonáltal örülök, hogy tetszett:)
Ismét egy gyönyörű, bús vers!
Tetszenek a keresztrímeid!
Gratulálok!
Üdv: Csilla
Ezek a Nimfák 🙂
Már csak azért is el kellett olvasnom, mert a szerelmetes lovamat is így hívják, meg hát tudtam, hogy szépet kapok itt nálad.
Hanga
Kedves András!
Szé, romantikus verset írtál. A szerelem témája a romantikus hangulat és a természeti környezet nélkül bizony olyan száraz leírás lenne, mint egy műszaki értekezés. 🙂
Gratulálok a szép versedhez!
Üdv.: Alberth
köszönöm, kedves Csilla:)
Megtisztelő szavaidnak nagyon örülök, kedves Hanga:)
köszönöm
Kedves András!
Mint mindig, most egy nagyszerű verset adtál nekünk. Szépen dalol ez a vers) Gratulálok!
nagyon köszönöm, Alberth:)
köszönöm, kedves Adrienn:)
"CSalóka csillagok éneke ring" nagyon széééééééééééééééééép!
Szeretettel üdv:Hova
örülök, hogy tetszett, kedves Hova
Ismét egy szépen hangzó remekművel örvendeztettél meg.
Kata
örülök, hogy tetszett, kedves Kata