Az agyam tompa,
néma a szám,
béna a kezem,
nem mozdul lábam,
meghaltam tán,
nincs helyem,
Nem találom a helyem!
Nem értem,
miért nem érted,
nincs munka,
nincs élet,
nincs öröm,
nincs helyem,
Nem találom a helyem!
Éhes a gyerek,
enni kér,
de nincs,
elvette az állam
a kenyerem,
nincs helyem,
Nem találom a helyem!
Öreg lennék
már ötvenöt éves,
fél évszázada
húzom az igát,
vonszolom
a megrekedt szekeret,
nincs helyem,
Nem találom a helyem!
Azt mondtátok: türelem,
lesz munkám,
lesz helyem,
nem halljátok – nincs !
lázadni kell itt is,
forrjon a világ, gyertek,
inkább haljunk az utcán,
ha már az élők között
Nincs hely, nincs helyem!
2 hozzászólás
Kedves István!
Felkavaró és vérpezsdítő a versed.Elkeserítő,hogy ugyanazt érzem mint a versedben írtál.
Üdv:Ági
Kedves István!
Kísérteties, hogy az én családom is ugyanebbe a helyzetbe került.
Elvették a munkát, és ráadásul több millió forinttal károsították meg.
Felháborító, hogy az állam bárkitől elkobozhatja a kenyeret, és gyakorlatilag nincs törvény, amely védelmet, jogot, kárpótlást biztosítana.
Én mégis hiszem azt, hogy minden becsületes, dolgozni akaró embernek van helye ebben az országban!
Csak azt tudom kívánni, hogy mihamarabb megoldódjon a helyzeted, és elfelejthesd a sok szomorú élményt, amin keresztül mentél.
A művedhez pedig gratulálok.
Üdv.:Tamás