Simogató ujjaival takaróm alá nyúl a nap,
átadom magam s engedelmeskedem,
mint a rab.
Keservet bont fény s a mámor,
vitorlát feszíteni bárhol lehet,
csak engedd, hogy elkísérjem veled
az örökkévaló időt,
’mit megviselt ruhánkból a tegnapunk
már kinőtt.
Régi recept, de új íz olvad
nyelvünk alatt, hajnal csókja hatásos,
ha velünk marad.
Beszédes csend poroszkál csillogó
tekintetünk körül, könnycseppet imitáló
harmattal most mindenki örül.
Selymedbe gyűrt ingem szél viszi el,
kapaszkodj belém, s lám
ott leszünk önfeledt boldogok,
hol nincs út, nincs helyrajzi szám.
Nincs helyrajzi szám
By Fél-X
8 hozzászólás
Nagyon szép verset írtál. Nekem több benne az érzelem, mint az elmélkedés,bár az érzelmekről lehet leginkább elmélkedni.
Gratulálok!
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm szépen!
Elmélkedtem az érzelmeken és valahogy ezt választottam ki, de ettől függetlenül valóban közelebb áll a szerelemhez.
Barátsággal:Fél-X
Szép lett a versed Zsolti. Kiérződik belőle, hogy micsoda vágy a nyugalom felé, mint aki lakatlan szigetre vágyik azzal, kit szeret.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!
Tulajdonképpen annyi, hogy helytől függetlenül lehet boldog az ember. Sőt! Legyen az mindenki!!!:)
Barátsággal:Zsolti
Hu… miért csak elmélkedés? Szerintem inkább szerelmes vers, az én olvasatom ezt mondatja Bár ha mélyen belegondolok,,,, hmmm
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!:)
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Nagyon jó ez a vers. Elmélkedés ez a javából és útkeresés. A két utolsó sorod sok mindent elárul. Túlságosan bonyolult az életünk, ott lenne jó élni, "hol nincs út, nincs helyrajzi szám."
Egyetértek és gratulálok nagyon ötletes versedhez.
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm szépen és örömmel látlak itt!!!:)
Barátsággal:Fél-X