Nincs időm a játékos szellőt csodálni
Se terem egy pillanatra megállni
Nincs időm a pajkos csendet óvni
Betakarni, s féltve ápolni
Nincs időm a rothadást termővé nevelni
Nem lehet gyümölcsét – IZTELEN! – megenni.
Nincs időm fagyott jeget nyalni
Mellette könnyű végleg szomjan halni
Eljátszottuk már – minden kártyánkat
Egy lapra tettünk fel, s már látnak
Feltűntünk, mert észrevettek s mégis
Későn jöttek, még nevetnek: a Fény hisz
Rohantunk és elszaladtunk a táj mellett
Nincs idő többé a fájó sebeknek.
Elfelejtett vágy – s vele takart polcok
Unásig használt szénporos álarcok
Dacból vagy elvből elismert
Messze egy új dimenziót nyit
Csak legyél ott – s ne itt, mert
Nincs idő, mit bepótolhat a Hit.
1 hozzászólás
Kedves Diamond!
Ahogyan el kezdtem olvasni a verset, egyből bele akartam kötni abba, hogy miért ez a forma. Most pedig úgy vagyok, mert elolvastam az egészet, hogy köszönöm neked, hogy adtál időt nekem arra, hogy elolvassam.
Üdvözlettel: Szabolcs