Szép a haj, amikor göndörödik,
szép a lány, amikor vélem incselkedik.
De nincs szíve egy lánynak sem, tudom.
Úgy néz rám, hogy lelkem még jobban fájjon.
Mégsem mondom, nem vagy jó, nem édes;
hisz szemed szelíd, oly nagyon beszédes.
Érzelmeid nem adnak néked rossz tanácsot,
lelkembe jó lelked soha be nem gázolt.
Hasad szét az ég, erős a nap tüze;
olvasztja jeges felhőit, rétegekbe.
Én bennem is jeges a szerelem heve.
Mint egy kicsi csillag várja tüzed, epedve.
Jaj, ha lenne, ha volna napodnak egy sugara
szívemről a jég hamar felolvadna,
ragyogjon szép szemed, ontson meleget,
olvadozó jég hoz nékem szerelmet.
Valami nagy harsogás, tenger zúgása a lét
abban kereslek, fülemet befogva, miként
a beteg, elveszett játszma a jövöm.
Mégis nevetek, mégis kereslek, a földön.
Sodor a világ, mint pataknak sodra
hagyom néha magam, álmodózva.
Aztán kinyitom szemem, hol vagy?
S indulok ellen az árral, mert akarlak.
11 hozzászólás
Szép versed könnyeket csalt a szemembe. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szókimondó, érzelmes, szívet tépő és gyönyörű! Mást nem is lehet mondani, azt hiszem.
Köszönöm, kedves vagy
Kedves Györgyíi itt egy kis versike, mit most értek meg?:
– gondolj reám kis madár, gondolj rám fűszál
téli álomra elvonuló, morcos medve pár,
Gondolj rám kicsi Gabika, és felejts nevetve,
Késő már új ámokat kitalálni, közeleg az este.
De, ha nem ha mégis újra álmodni valamit , lehetne
Jöjj, közeledj egy szép levéllel, jöjj nevetve.
Szívembe zárlak, elfogadlak, ne félj tetszel,
csak írj, és ölelni foglak szerelemmel.
Kedves Miki!
Szép verset írtál a szerelemről. Valóban jó, s még ha egy-két helyen a szótagszámokat el is vétetted, úgy is jó volt olvasni.
Gratulálok!
Kata
Kedves KATA, IGAZÁN JÓ ESETT A méltatásod, köszönöm.
Most ébred benned a szerelem,vagy félsz,hogy ne aludjon ki?Az igaz szerelemért mindig ár ellen kell úszni.A baj ,hogy olykor az ár erősebb.Másként egyre jobban tetszenek verseid.
Üdvözlet!
Jó vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kexdves gyogyo
Élt holtában
merész gondolat
feltámadt,
s most rád förmed:
– Mit remélsz?
Én halódtam;
hogy te élj.
Mint a falevél.
El hervadsz,
mig jön a tavasz,
s, akkor
szivod az élledést
Élj nekem csak
Reményt fakasztva
Szeress újra, hisz
Van tovább, nézd:
A bokorban
Egy bogár még él
Nem fél, hogy jön a tél.
kösz hogy olvastad. s külön kösz a biztatást.
Kedves Rozália, – már harmatba ázik a csipkebogyó
ez a legszebb színű teának való.
Elnézem felette az eget, milyen kék,
Mintha kőből lenne, vagy valami cserép.
– jaj , ha még az eget is befedik,
mondom magamban, mégpedig
nevetve, legyen akkor alatta jó
érezze jól magát minden halandó
kösz a látogatást.
Kedves Kata, téged is meguillet egy versike:
jaj, ha szeretnél, rám se néznél,
mert éreznéd, hogy fáj a lét,
amelyben el nem érhet téged
az aki ölelni született
jaj, ha szeretnél, többé nem nevetnél,
ezért meg ne tud, ki szeret, feledjél
de, ah mégsem, mond hogy komoly,
és hosszan tartó ez a szó valahol.