Egy kis virág, még gyenge, harmatos,
sáros bakancs, durván rátapos.
Letiporva zsenge szirmai,
hajnali ég harmatot ad neki.
Kisüt a nap, s az eltiport virág,
magához tér, csodás szirmot ád.
Hát higgy benne, hogy megsegít az ég,
erőre kapsz, nincsen vége még!
Ha úgy érzed, minden elveszett,
már mit sem ér az életed neked.
Mindig marad egy reménysugár,
csillagtalan, fekete éjszakán.
E kis reményt az ég küldi neked,
bár szót sem vált, senki már veled.
Hát bízz benne, hogy megsegít az ég,
csak hinned kell, nincsen vége még!
Ha elhagyott mindenki tégedet,
gondolj arra, az Isten még szeret!
Tenyerén hord, minden rendbe jön,
siker vár rád, új társ, nagy öröm…
Hát ne add fel, te csak higgy, szeress,
ne csüggedj el, örüljél, nevess!
Hiszen tudod, hogy megsegít az ég,
boldog leszel, nincsen vége még!
7 hozzászólás
Az jutott eszembe, hogy lehetne a címe "Bíztató". Legalábbis nekem ez volt a vers fő gondolata. 🙂
Üdv, Poppy
Ahogy olvastam a föltett szépen csengő versedet, az jutott eszembe, hogy ezt egyvalakinek írhattad. Eltaláltam?
Kata
Kedves Albert!
Biztató, kedves, szép ez az üzeneted…
Akinek szól örülhet:)
Kedves Poppy!
Lehetne a címe ,,Biztató" is valóban. Ám mivel a ,,Nincsen vége még" ciklikusan visszatér, mint egy visszhang, emitatt lett ez a vers címe.
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Inkább úgy gondoltam, majd időnként fel-felbukkan egy valaki, aki majd magáénak érzi ezt a verset. És bizonyára úgy is lesz. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Dóra!
Nincs konkrét személy, akihez írtam volna, de bárki találhat benne olyan gondolatokat, melytől felderülhet, erőt meríthet. Én szeretem az ilyen biztató, vigasztaló verseket, melyek jellegzetessége, hogy 1. sz. 2. személyben írodnak:-)
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Tetszett a versed, nagyon szép és biztató a mondanivalója. Én annyit tennék még hozzá, hogy magunk is tehetünk azért, hogy ne legyen vége még.
Üdv.: Túri Imre