Nincsenek már rétek,
nincsenek virágok,
lelkem húrjairól
eltűntek a hangok.
Elfeketült egem
nem terem csillagot…
Vigyázz rám kedvesem,
hozzál új holnapot!
Tavasz lágy hulláma
nem bizsergi lelkem,
nem szórja fényeit,
nem vigasztal engem.
Kinyitnám, ha tudnám
elvakult szememet…
Vigyázz rám kedvesem,
gyógyítsd a lelkemet!
Fut a szél, kegyetlen,
hajamba belekap,
mielőtt elnyargal
még egyszer odacsap.
Felállnék, ha tudnék,
meglelni tégedet…
Vigyázz rám kedvesem,
nyújtsd hát a kezedet!
16 hozzászólás
Kedves Judit!
Versedet a reménytelenség és a bizakodás jellemzi. Remélem utolsó sorod erőt ad és mielőbb teljesülni is fog vágyad!
Tetszett a versed, szép, dallamos!
Gratulálok!
Zsóka
Kedves Zsóka, nagyon köszönöm!
Ritmusos, dallamos, jók a rímek.
Nagyon tetszett.
Gratulálok.
Üdv.: Barna
Kedves Barna!
Nagyon örülök, hogy nálam jártál!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Ne szomorkodj!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Hidd el nagyon igyekszem.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Az egyszer lenn, egyszer fenn, igazán érdekessé teszi írásod! Örülök, hogy minden versszak végén, ott csillog a remény…
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Én köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
A szél sok mindenre képes. Most az én hajamba is belekapott. Hm van ez így! Tetszik a versed!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
A szél már csak ilyen…
Köszönöm, Judit
Nálam mindent vittél kedves Judit! Gratulálok szeretetettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon örülök, hogy látlak!
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Látom már felcsillan a remény is…
Tetszett,gratulálok!
Üdv:Pityu
Köszönöm Pityu!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Bevallom kissé irigyelek, hogy ilyen tisztán tudsz írni az érzelmeidről.
Szomorú vers de az utolsó két sor megnyugtató.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Az érzelmek mozgatják a fantáziánkat…
Nagyon köszönöm, Judit