A mai nap a miénk,
asszonyoké, lányoké.
Kapunk sok szép virágot,
ölelést, boldogságot,
ajándékot, köszöntést,
szép szavú elismerést.
Ám eljön majd a holnap,
máris feledve a ma!
Vigyázva, halkan kérdem,
megosztva nem lehetne?
Naponta egy kis bókot,
néha-néha virágot?
Hogy érezzük, nők vagyunk,
fontosak, hasznot hozunk!
Hogy e létben egyenlő
a férfinép és a nő!
Nem kell sok szó, ünneplés!
Egyenlő megítélést!
2 hozzászólás
Kedves magam!
Férfiként is mélyen egyetértek a versed tartalmával.
A tisztelet a szeretet, az egyenlő elbírálás mindennap kijár a nőknek.
Szeretettel
Zoli
Köszönöm Neked Kedves Prince!
Szeretettel: Magdi