E szál virág mondjon imát,
hogy a szívem téged imád!
Meghatódtam, szavam nincsen,
úgy nyújtom át, drága kincsem.
Legyen ez a piros rózsa
hálám néma kimondója.
Nem harmatos, könnyem cseppje,
van szirmára ráperegve.
A Nőnapon nincsen szavam,
oly árvának érzem magam.
merengek a végtelenbe,
az életem semmi lenne…
Te nélküled, drága kincsem,
jó hogy adott a Jóisten!
Köszöntelek a Nőnapon,
legyél boldog, én angyalom!
Úgy szeretlek, olyan nagyon,
egész évben, mint e napon.
Nem kívánok más egyebet,
csak örökké veled legyek!
2 hozzászólás
lehet, hogy most ünneprontó leszek, és férfiként belekotnyeleskedek ebbe a meghitt intimbe, azaz ebben a lében is a kanalam, de nekem ez határozottan tetszett. 🙂 Ha nő lennék, küldenék szíveket. 🙂
" Legyen ez a piros rózsa
hálám néma kimondója.
Nem harmatos, könnyem cseppje,
van szirmára ráperegve."
grat Grey
Kedves Albert!
Nőnapon jól esik, ha bennünket ünnepelnek. Kedvesednek írt ünnepi vers úgy érzem nekünk a Napvilágos nőknek is szól. Azt hiszem, hogy rengeteg vers között talán minden évben írsz nőnapra köszöntőket. Szépségesen szép versedért köszönet – mások nevében is.
Talán Te leszel az egyetlen, aki bennünket ünnepel?
Szeretettel: Kata