Nőnapi köszöntő

Elröppent egy újabb év, akár a sóhaj,
s most, mint kanca nyakán a ló haj
úgy lobog bennem az óhaj,
hogy szavakat szavakba öltsek,
és néhány percet töltsek
azzal, hogy a rendkívül csinos, kicsit sem rút
hölgykoszorút
inkább gyorsan, mint lassan
elszórakoztassam.

Írásom azért foglalja itt a helyet,
hogy most harmatos virág helyett,
a nőnapi ünneplés hevében,
elrebegjek néhány rigmust a magam, s férfitársaim nevében.

Ilyenkor minden férfi, pasi, haver,
– a szíve ha ver –
ott hever
a nők lábai előtt,
mint a tigrisbőr, amit a vadász lelőtt.
De ne szépítsük azért, számunkra a legnagyobb talányok,
az asszonyok, a lányok.
Mi a nő? Az életünket sokszor adnánk érte mi,
de megérteni
igazán, soha nem tudjuk a titokzatos nőt,
sőt.
A női lélek mélyére egy Hegel, egy Kant
se kukkant
úgy, hogy magát kiismerje,
és amit lát ki is merje
kürtölni,
inkább elkezd kertelni.

Vegyük most sorra a történelmi nőket,
a koronás és koronázatlan főket,
hátha meg tudjuk fejteni itt-ott,
a nőt, mint kibogozhatatlan titkot.

Van egy olyan tévhit,
hogy miután Isten megteremtette a férfit,
a vállát mérgesen megrántotta,
mert rájött, hogy elrontotta.
E hibája után a fejébe vette,
és a gondolatot tett követte,
Ádámnak a bordáját kivette,
és hogy emelje a férfi körül a hőt,
megalkotta a nőt.
Évával beindult a legújabb széria,
ahol jóval domborúbb a karosszéria,
és mivel Isten nem volt hanyag,
az anyag,
mit belegyúrt, mint utóbb kiderült,
jóval tartósabbra sikerült.

Termelte a sok sikeres nőt Hellasz,
s kinek az eszéről is sok jót hallasz,
az Athénééktől Pallasz.
Vagy itt van a hét múzsa,
súlyuk együtt nincs két mázsa.
Mindegyik csókja,
mint a csáklya,
aki náluk kilincsel,
azt magukhoz láncolják bilinccsel.
Vagy vegyük, amikor a riadt,
de csodaszép Heléna miatt,
a férfiak nem voltak restek,
egymás torkának estek,
majd e végett,
a görög világ sokáig égett,
és évekig egy csomó népet
háború háborít,
és ez a háború mindenkire sok bajt ráborít.

Némely nő példaképe,
az akkori világ szépe,
aki szeretőit egymásután teszi lapátra,
Kleopátra.
Ő, az a típus,
aki a szíveken tapos.

A magyar történelemből sikeresen
kikeresem
az első nőt, aki az ország élén,
biztosan ült a trónszéke szélén,
kit kezdetben a nemesség lenéz,
ez Mária Teréz.
Később a rendek meghajolnak előtte kétrét,
és mindenki felajánlja neki életét és vérét.
Sokszor, sok férfi feje abban főtt,
hogy lerohanja Európát, ezt a gyönyörű nőt.
Évszázadokig a nyugat sugdosott fülébe,
csak ő hajolhatott fölébe,
de néhány éve keletet is befogadta az ölébe.
Egyszer a németek vezére
is pályázott kezére,
de szerencsére ez a csodaszép nő rátarti,
így hamar visszament a parti.

Hát eddig a kép, amit a nőről festettem,
eléggé testetlen,
van mit alakítani a gyengébb nem pajzán
rajzán.
Az biztos, hogy minden nő szinte
őszinte.
Bármely nő a férfit el tudja bűvölni,
s repertoárja könnyen tud bővülni,
mert ez a kellem, ez
minden nőt jellemez.
Van olyan,
akinek a tudása, mint folyam,
bőven árad,
ki szinte sose szárad,
és van olyan is, akit csak rúzs meg szempilla spirál
inspirál.
A nők tigrisként őrzik a családi kandallót,
s nem egyszer ők hordják otthon a pantallót.

Mi férfiak, nem nagyon szeretjük azt a szerepet,
mikor a nőknél számunkra csak a felebaráti szeretet
kap terepet.
Feszegetjük ezt a keretet,
hogy a hátunk majdnem bereped,
s mikor nem is várod,
akkor találod meg a párod.
Ha ledőlt köztetek a barikád,
akkor olyan a nő, mint a barikád
vagy, mint puha fehér nyulacska,
esetleg kéjesen nyújtózkodó macska.

A nők ellátnak minket minden földi jóval,
jóval
többel megint,
mint járna nekünk érdemünk szerint.
A nők a világ jobbik fele,
mi férfiak ebbe nyugodjunk bele.

Ha a világ „nőtlen” lenne,
lenne-e az embernek öröme benne?
A válaszom: nem,
kell a gyengébb nem!
Szumma szummárum azt mutatják a jelek,
a férfiak és nők külön-külön csak felek.

Tán ennyiből is ért, aki nem balga,
azért végül itt van összefoglalva.
Ezen az ünnepen senki sem morc,
éljen március 8!
Éljenek a nők,
mivel ők
az életünket megédesítők!