olyan komolyan mondtad,
hogy beleremegtem,
pár hónap csak és nincs tovább,
akkora háború jön novemberben,
még az Isten is elszégyelli magát.
azt számoltad, ha most
eladnánk mindenünk,
mielőtt atomjaira hullna végleg,
repülőjegyet vehetünk,
s körbeutazhatnánk a Földet.
emlékszem, amikor apa megtudta,
már nem segít a gyógyszer,
pontosan így beszélt,
mégis csak a kórházig jutott el,
s cipelte legvastagabb kötetét.
14 hozzászólás
Jaj, de kedves! Jaj, de szép! Közben elfelejti az ember, hogy itt katasztrófa készül…:))
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, köszönöm szépen:)
Üdv: Évi
nagyon szép. 🙂 fájdalmasan őszinte.
Boszika, örültem neked:)
Évi
Kedves Kevi!
Huhh…., könnyedén, szinte mosolyt fakasztva indul, s a végére ráfagyott arcomra.
Nagyszerű írás!
Szeretettel: Angie
Angie, igen, valahogy úgy:)
Köszönöm: Évi
makró-mikró, minden mindennel összefügg.
Tetszik a párhuzamod.
Szeretettel
Emese
Köszönöm, Emese, mégiscsak a remény hal meg (később:)
Üdv: Évi
Na ezen a dolgon én is elmélkedtem. Világvége? passz. Tetszett a versed!
szeretettel-panka
Panka, nem szabad elmerülni Nostradamusban:)
Köszönöm: Évi:)
Jók ezek a világvége dolgok, legalább is arra hogy beinduljon a fantázia!
Remek írás!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Vajon, mit tennénk, ha tudnánk, csak pár hónapunk van hátra..?
Szeretettel: Évi
Csodálatos ez a versed is. Csak pozitívakat tudok róla mondani, lenyűgözött.
Én örülök, hogy tetszett:)