Harsan az új tavasz, így biztat magokat. Mire virrad,
sok friss csíra kibújik a földből, szorgos az élet.
Langyos zápor fátyoloz egyre, s a kis csenevész fa
izmosodik. Mocorognak a bokrok a szélbe hajolva.
Fekszik a jószág, csecsbimbóin kölykei csüngnek.
Lám, csak az ember oly ostoba, életet olt ki parancsra.
Otthoni, szép kikelet, ma csak emlék, vissza se tér már.
4 hozzászólás
Kedves szilkati, szépen leírod-megírod a kitavaszodást, gratulálok. Az ember ostoba-reméljük, nem mindenki. És szerintem bízzunk a kikelet visszatérésben. Mindent egybevetve tetszett a versed.
Kedves Madár!
Mi értelme van a pusztításnak, a gyilkolásnak, mikor élni is lehetne szépen? Örülni tavasznak, nyárnak, ősznek, télnek?
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon aktuális!
Csodaszép természeti képek:
"Harsan az új tavasz,"
…és:"Lám, csak az ember oly ostoba, életet olt ki parancsra"
Nagyon sajnálatos!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Felnőhetne végre az ember. Tanulhatna a történelemből.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati