Lobbanó
őszutói fényben
búcsúzik a nyár
Nem őrzi már
se szerelem
se fa se virág
Örömeit
nem őrzi már
semmi
Krizantémok
nyílnak
a kövezeten
Nem akarok
senkit
elfeledni
Lobbanó
őszutói fényben
búcsúzik a nyár
Nem őrzi már
se szerelem
se fa se virág
Örömeit
nem őrzi már
semmi
Krizantémok
nyílnak
a kövezeten
Nem akarok
senkit
elfeledni
2 hozzászólás
Kedves István!
Csodálatos írás, a vége pedig a legjobban odaillő: "Nem akarok senkit elfeledni". Ez rendkívül fontos: habár változnak az idők, a természet is folyton cseréli ruhákat, a számunkra meghatározó embereket nem feledhetjük, legyenek ők élők vagy akár holtak is.
Üdv.:Tamás
Kedves István!
Egyszerű, szép, és igaz verset írtál!
Az utolsó gondolatodra reagálva, ha mindenre és mindenkire emlékezni tudnánk, nem tudna nekünk senki hazudni. Még mi sem magunknak!
Szeretettel:
Ildikó