Recseg lelkem falában a szikla
vetett szikra tüzes folyódból
lángra kapta süvegem darutoll
híján lyukas nemezét az ikra
anyja szájában bujdos nyitva
a világra lelkem többé nem lator
aki bűne miatt mindig meglakol
csak görcsöm-oldásod titka
nehezül közénk minket egymásba
hajlítva mint nulldimenziós
tömegvonzási törvény
járása megtévedt önkény
a hit nélküliek számára
oszlatunk kételyt, elosztunk két helyet
számarányosan egymás közt
aztán önkéntelenül is sugárzunk
a magasság felé egymássá egészülve…
Nulldimenziós
By Ngaboru
4 hozzászólás
Ez alapja azt mondanam matematikus vagy, vagy fizikus… 🙂 Ami nem baj, meg van a maga szepsege a versednek, a szürrealis hangulataval, tudomanyos szokapcsolataival, de azt nem tudnam mondani, hogy szaz szazalekig ertem 🙂 🙂
H.
Kedves Hayal!
Köszönöm, hogy véleményt alkottál e művemről. Sem matematikus, sem fizikus nem vagyok 🙂
Nem baj, ha nem érted, érteni én sem értem, ez egy pillanatnyi hangulat, érzés, gondolatfoszlány manifesztációja volt valamikor régen.
Üdv,
Gábor
Kedves Ngaboru!
Nem olvastam el előbb a kategóriát, csak egyből a verset, és a szerelemre tippeltem. Azon belül is a szeretkezésre /"csak görcsöm-oldásod titka/nehezül közénk minket egymásba/ hajlítva…
Szerintem ezek a legjobb sorok is a versben. Néhányról viszont, úgy érzem, csak a rím kedvéért kerültek be. Így kicsit keresetten lazának tűnik a hangvétel, amit aztán az utolsó két sorban tisztítasz ki. Szép a befejezés. Megemeli a verset.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted a verset. Igen, előfordul, hogy rímkényszer miatt kerülnek be sorok, vagy szavak. Ha több időt töltenék a kidolgozással, ezek elkerülhetők lennének, azonban a spontaneitás miatt ez nem így történt.
Üdv,
Gábor