Kéretlenül érkezett a nyár,
hőség hullt a tikkadt városra.
A melegben, éjfekete cseppeket
izzadva vajúdott házunk előtt, az aszfaltjárda.
A levegő, mint láthatatlan tömörfal,
váratlanul mellemnek feszül,
tarkómon a víz lassú patakban csordul,
aztán hátam árkába merül.
2 hozzászólás
Bizony így van. Nagyon eltaláltad az izzasztó forróság "tüneteit". 🙂 "mellemnek feszül…" Tetszik!
pipacs 🙂
köszönöm Pipacska! :)))