Elhagytál nyár.
Öleltél volna inkább,
de kezedben fakanál volt,
mint az édes mostoháknak,
ütöttél volna, de lábadat karoltam,
tarka-virágos szoknyádat markoltam
maszatos kezemmel, mert más menedékem
nem volt, csak a te idegen anyaöled.
A fakanál megállt a levegőben,
"Jól van, na", és löktél az őszbe
öregasszonyszagú krizantémot szedni
az egyre ferdébb sugarú nap alá.
"Mostmitcsináljak"-omra megvontad a vállad.
Gonoszkás mosoly a szemedben:
"Lesz még tél is."
6 hozzászólás
Szia Kati!
Érdekes ez a versed "Mostmitcsináljak"-omra megvontad a vállad.
Gonoszkás mosoly a szemedben:
"Lesz még tél is.Most eszembe jutott tele van az élet "mostmitcináljak" helyzetekkel.
Fura egy vége van, de tetszik. Valami hasonló történet hallottam már.Csak ennyit akartam írni.
Szeretettel: Ági
Szia Ági!
Sajnos, soha senki sem segített dönteni semmiben. Pedig sokszor nehéz volt megoldást találni.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves szilkati! Érdekes helyzetet ír le a versed. Tetszik a nyár megszemélyesítése, ami végigvonul a teljes költeményen. Lesz még tél is. Így igaz. Gondolni kell erre is.
Kedves Madár!
Lesz még tél is, azaz lesz még nehezebb is.
Örülök, hogy tetszett a vers.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Nagyon egyéni,ötletes írás!
"de kezedben fakanál volt,
mint az édes mostoháknak"
Töbször átmentem rajta és
élveztem a finom humort benne!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
SAzép napot!
Kedves sailor!
A humor talán abból adódik, hogy a gyerekkori emléket egy öregasszony írja bizonyos időbeli távolságból.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati