Nagy volt az udvar, valódi birtok.
Kifeslett a nyár, akár a szirmok,
a nap hevített forrón, majd puhán,
esténként szaladtunk a fény után.
Kert végében a bő, fele nád,
fele sás; zengett a víg szerenád.
Figyeltük a bukó nap sugarát
hogyan vibrál, s hogy suhan át
a nádason. Feslett a buzogány,
nyakában tündérrózsát vitt a lány;
megszólalt a hangos tücsökzene –
mintha mind rekordot döntene…
Rovarhadnak el kellett bújnia
apró zegzugokba. Petúnia
csukta szirmát, pihent a gólyaláb,
s a kormos éjben álom vert tanyát…
10 hozzászólás
Gyönyörűszép. Már hiányoztak a verseid.
Az áthajlások, a forma egyedisége, a rímek, a kifejező képek, egyszóval: ez igen!
Örülök, hogy olvashattalak.
Köszönöm Andrea. Megtisztelsz a hozzászólásoddal.
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Hiányoztál!
Nagyon szép hangulatot hoztál!
Köszönöm az élményt!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor, én is örülök neked s hogy hozzászóltál a vershez:)
Szeretettel: Klári
Képekkel teli kis csoda. Jól esett barangolni veled, általad.
Marietta
Mindig örülök neked, Marietta, köszönöm 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Örömmel voltam veled a nyárban, ( falun )
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Köszönöm kedves oroszlán:)
Szeretettel: Klári
Remek a hangulata a versednek, kedves Klári.
Képeid tiszták, láttattak velem minden mozzanatot, éreztem a nyár illatát…
Nagyon, nagyon tetszik.
Szeretettel
Ida
A hangulat visszaadása és láttatás volt a célom, úgyhogy nagy köszönet!
Szeretettel: Klári