Lopakodóban a bágyadt nyári este,
kúszik, leselkedik huncutul a beste,
szél se rebben, az álom messze elkerül,
míg a sötét, szobámban szanaszét terül.
Izzik a levegő, csend, ami körülvesz,
a telihold is az ég vizére evez,
a függönyt félrehúzva, bekukkant hozzám,
üdvözöl, rászólok: – menj tovább, vén kaján!
Hajnalodik, mire szememre álom jő,
lecsukódik pillám, jó mély kút a jövő.
Fáradtan ébredek, fel sem tudok kelni,
De jó lenne újra fiatalnak lenni!
4 hozzászólás
Keedves Ida!
Egy álomnélküli nyáréjszaka!
Nagyon reális!
Gratulálok:sailor
Köszönöm soraid, kedves sailor.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida !
Ragyogó nyári képek, kellemes vers, nagyon tetszett 🙂
Bizony ez a nagy meleg mindenkit megvisel, örülök, hogy olvashattam.
Nagyon jó lenne újra fiatalnak lenni !
szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm soraid, drága Zsu.
Azóta elgondolkodtam, a mai körülmények között, vajon jó lenne-e?…
Szeretettel!
Ida