Mint ezüstös sejtelem,
borul álmaid fölé
a szenderítő holdlepel,
gyöngyharmatot szitál
csendesen az éj,
csillagmezőkön lépkedsz,
pihekönnyen, ne félj, míg
vesztegel az ég kapujában
s álmaidra vár,
jövőről regél,
elbóbiskol reggelig,
a Nagy-Göncölszekér.
Nyári éj
By haver
4 hozzászólás
Kedves Vivi, örülök, hogy tetszett és örömet szerezhettem.Üdv.,haver.
szép és folyamatos, igaz, első olvasásra túldíszítettnek tűnt, de még párszor elolvasva már bevezetett a világába, és előhozta az éji csillagnézős emlékeimet…egyszóval, vagy mégse, de működik a vers
Kedves AmigoH,
a versben megjelenő képsor egy virtuális világban zajlik, mégpedig alvás közben, amikor álmodunk is.Ez a világ mindig díszesebb, mint a való világ.Népmséink tele vannak azzal a hittel, hogy álmainkban szellemünk bejárja az Univerzumot, a Sarkcsillagnál hitt égkapunál, ahol az Életfája végződik, szellemünk a való világból egy kozmikus világba lép és újra feltöltődik energiával.Üdv.,haver.
Sajnálom, hogy eltünt Vivi hozzászolása.Haver.